Egy export vagy import ügylet vételára önmagában keveset mond arról, ki fizeti a fuvart, a biztosítást vagy a vámkezelést. Ezt a kérdést egy nemzetközileg elfogadott rövidítés rendezi, amelyet a szerződésben rögzítenek. Aki nincs tisztában a mögötte álló logikával, könnyen rosszul kalkulál egy külkereskedelmi ügyletnél.
Honnan erednek ezek a rövidítések
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara még a harmincas években alkotta meg az első ilyen szabálygyűjteményt, azóta többször frissítették a kereskedelmi gyakorlathoz igazítva. A jelenleg használt változat 2020 eleje óta van érvényben, és összesen tizenegy különböző paritást tartalmaz.
Mit dönt el valójában egy paritás
A hárombetűs kód rögzíti, hol ér véget az eladó kötelezettsége és hol kezdődik a vevőé. Meghatározza, ki állja a fuvardíjat, a biztosítást és a vámkezelés költségét, valamint azt a pontos pillanatot, amikor az áru elvesztésének vagy sérülésének kockázata gazdát cserél. Ez a pontosság előzi meg a szállítás közben felmerülő vitákat.
Hogyan érdemes kiválasztani a megfelelőt
A választás nem formalitás, hanem üzleti döntés. Tengeri fuvarnál más paritások jöhetnek szóba, mint légi vagy közúti szállításnál, és az is számít, melyik fél rendelkezik erősebb alkupozícióval vagy helyi kapcsolatokkal a célországban. A szerződésben mindig érdemes pontosan megnevezni a paritást és a hozzá tartozó helyszínt, különben a felelősség kérdése vitássá válhat.
Kulcspontok röviden
- Az Incoterms egy nemzetközileg elfogadott, hárombetűs kódokból álló szabálygyűjtemény
- A jelenlegi változat 2020 eleje óta van érvényben és tizenegy paritást tartalmaz
- A paritás rögzíti a fuvar, a biztosítás és a vámkezelés költségviselőjét
- Meghatározza azt is, mikor száll át a kockázat az eladóról a vevőre
- A szállítási mód és az alkupozíció alapján érdemes paritást választani